Mindig kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, ezért örömmel jelentetjük meg az írásaitokat!
"Mindig irigykedve és ámuldozva nézegettem a barátnőim ultrahang képeit, hogy milyen a pici és már mindene látszik, tizenpár hetesen. Ezért amikor terhes lettem, alig vártam, hogy 14 hetesen végre elmehessek és megnézhessem a kisbabámat. Tudtam, hogy még nem sokat fog mutatni ugyanakkor izgultam is, hogy meg lesz- e mindene. A 24. héten újra elmentünk, itt már egy picit azon is aggódtam, hogy nem áll-e el a füle, mint az anyjáé. És nem! Őszintén, én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert a látvány magáért beszélt, és a férjem is teljesen elérzékenyült, mindkét uh-n. Szerintem az apukát is mindenképp vigyétek be, mert így sokkal jobban azonosul az apaszereppel."
Johanna, 30, Budapest
„Nem is akartam plusz UH-ra menni, mert nem akartuk tudni a baba nemét. Az első gyereknél sem tudtuk, és a másodikat is így vártuk. Aztán az asszisztens meggyőzött, hogy ha a nemét nem is akarjuk tudni, csak szeretnénk látni a pici arcát. Amikor az első lányunkkal voltam terhes, akkor még nem is volt ilyen lehetőség, így most sem izgatott. A 30. héten mégis elvesztettem az eszemet, talán azért, mert már annyira vártam, és tudtam, hogy még rengeteg időt kell várnom, de kicsit jobban meg akartam ismerni a gyermekemet. Így történt, hogy mondtuk az orvosnak, hogy a nemét nem szeretnénk tudni. Elég furcsán nézett ránk, de aztán nem szólt semmit, eleget fizetünk mi ezért. És akkor megláttuk az arcát. Persze már nem bírtam magammal mondtam a férjemnek, hogy az arca alapján tutira lány, ő meg azt mondta, hogy szerinte fiú, szóval felrúgtuk azt, amit előtte gondoltunk, és megnéztük a nemét is. Kislány. Nekem lett igazam, most már a nővére is nagyon izgatott, mert tudja, hogy neki is vigyázni kell majd a kishúgára."
Kriszti, 35, Szeged
„Amint elkezdtünk próbálkozni, azonnal teherbe is estem. Ez egy kicsit megrémített, bevallom, úgy gondoltam, hogy egy kicsivel több időm lesz megbarátkozni az anyaság gondolatával. Persze szerencsésnek is éreztem magam, hogy sok ismerőssel ellentétben nekünk azonnal sikerült. Viszont, talán a felkészületlenségemnek köszönhetően, nem éreztem magam terhesnek. Tudtam, hogy az vagyok, de nem éreztem az éteri boldogságot, amiről írnak és beszélnek mindenhol, nem voltak rosszulléteim és egyáltalán nem voltam kívánós. Még az ultrahangokon is furán éreztem magam, hogy jé ott van valami folt, de mintha nem is az én testem lett volna. Aztán a védőnőm mondta, hogy menjek el 4D ultrahangra, mert az talán megerősíti a tudatomban a terhességet és segíti az érzelmi kapcsolatomat a picivel, ami egyébként nagyon fontos, mert amikor majd megszületik, nagy jelentősége lesz annak, hogy a pocakban milyen volt köztünk a kapcsolat. És tényleg segített. Amint megláttam a pici babámat, könnyek szöktek a szemembe, először éreztem úgy, hogy most találkoztunk, most igazán megismerjük egymást."
Nóra, 26, Miskolc
Neked is van izgalmas ultrahang élményed? Oszd meg velünk! szerkesztoseg@babamamatudakozo.hu
