STRATÉGIAI PARTNERÜNK A KULCS PATIKA! KLUB KÁRTYÁNK ELÉRHET? ORSZÁGOS HÁLÓZATÁBAN! Kattints!

Jó példakép-e Ön gyermeke számára?
babamamatudakozo.hu  ›  játékajánló  ›  szülői tanácsok  ›  jó példakép-e Ön gyermeke számára?

 

Rovatunk támogatója a 

 

Jó példakép-e Ön gyermeke számára?


 

Dr. Kenneth N. Condrell, Ph.D., Gyermekpszichológus

 

 

Emlékszem, kisfiú koromban elnézegettem az iskolaigazgatót, ahogy leveszi a szemüvegét, és miközben valamin tűnődik, a szájába veszi az egyik szárát; valahogy úgy, mintha nyalóka lenne. Ez nekem nagyon felnőttesnek tűnt, így hát elkezdtem utánozni. Sajnos az utánzás ebben az esetben nem bizonyult valami jó ötletnek: miután már jó ideje rágcsáltam a műanyag keretemet, az elkezdett valami olyan vegyi anyagot kibocsátani, amitől egy kelés keletkezett a fülem mögött.

De még ez sem tántorított el attól, hogy felnőttként akarjak viselkedni. Mint sok szülő tudja, ez egy olyan csábítás, aminek nagyon kevés gyerek tud ellenállni. A kisgyerekek a világ legjobb utánzói. Tulajdonképpen a szocializáció legnagyobb része pont ezáltal zajlik. A gyerekek figyelik a szüleiket, és leutánozzák, amit csinálnak.

Íme egy jó példát arra, mire gondolok. Nemrégiben a négyéves unokámmal és hároméves barátjával voltam valahol. Valami titokzatos oknál fogva a kisebbik lány elkezdett sírni. A kisunokám erre megkérdezte „Mi a baj?” A szobában lévő többi felnőttnek elakadt a szava ettől a látszólag oly felnőttes reakciótól; pedig csupán azt utánozta, ahogy édesanyja szól hozzá, amikor neki van valami problémája.

A gond az, hogy a gyerekek válogatás nélkül utánoznak. Mindenféle viselkedésmintát megfigyelnek, függetlenül attól, hogy az ideális-e vagy sem. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek, függetlenül attól, mennyire elfoglaltak vagy elfogultak, fel kell ismerniük, hogy minden cselekedetük példát mutat a gyerek számára.

Hány szülő panaszkodik, hogy a gyerekeik szanaszét hagynak mindent? A panaszok ellenére sokszor azt tapasztalom, hogy ők is pont ilyen hanyagok. A következő példa jól illusztrálja, hogy mire gondoltam.

Néhány éve felkérést kaptam, hogy a Sesame Street szereplőit mutassam be 2.600 szülő és gyerek előtt egy „Játsszunk iskolásat” című program keretében. A program New York egyik régi mozihálózata, a Buffalo egyik épületében került megrendezésre; egy olyan épületben, amely története még a varieté-színházak korába nyúlik vissza.

A színházhoz oly sok emlékem fűződik, hogy az első előadás után nem tudtam ellenállni a csábításnak, hogy körbejárjam, mielőtt megérkezne a második előadás közönsége. Beléptem és elnéztem a többezer szék fölött, és csodáltam a mennyezet gyönyörű faborítását. Aztán hirtelen megtört a varázs, és szomorúság töltött el. A tekintetemet magára vonta a sok szemét, amit a szülők a színházban hagytak. A jegyszedők gereblyével húzták össze és hatamas kukazsákokba gyűjtötték a padlóról a sok szemetet. Egyes helyeken nem is látszott ki a szőnyeg a pattogatott kukorica, papírdoboz, szívószál, zacskó, pohár, szalvéta és csomagolópapír kupac alól.

Alig néhány másodperce még a színház előtt néztem a fellelkesült szülők és gyerekek ezreit. Ahogy elnéztem őket, meghatott, hogy hány szülő tette félre a munkáját és hozta el szórakozni gyermekét. Viszont amint beléptem a színházba, elszomorított, hogy hány szülő feledkezett meg arról, hogy milyen példát mutat gyermekének. Nyilvánvaló, hogy ezek a szülők szeretik gyerekeiket és azt akarták, hogy jól szórakozzanak. De úgy gondolom, közülük alig néhánynak jutott eszébe, hogy a hátrahagyott rendetlenség milyen rossz üzenetet hordoz a gyerekek számára.

Például:

 

  • Nem kell tisztelnünk mások tulajdonát.
  • Nem számít, hogy ha elmegyünk egy különleges helyre, és összeszemeteljük.
  • Nem számít, hogy a viselkedésünkkel másoknak kényelmetlenséget okozunk és munkát adunk.
  • Egyáltalán nem fontos, hogy tisztaságszeretők legyünk és rendet hagyjunk magunk után.
Hát nem érdekes, hogy milyen sok rossz üzenetet közvetíthet egyetélen cselekedet? A szülőknek tehát úgy kell elképzelni magukat, mintha a színpadon szereplő színészek lennének. Természetresen mindenki tudja, hogy ki ül a nézőtéren az első sorban: a gyerekek. Ezért rajta, kezdődjön az életre szóló előadás! Még véletlenül se káromkodjon. Ne beszéljen házastársával csúnyán vagy gúnyosan. És a legjobb, ha nem is panaszkodik.

Mit számít, ha nem lesz Oscar-díjas az alakítása? Hosszútávon a jó példakép szerepe sokkal jobban kifizetődik.

 

Jó példakép-e Ön gyermeke számára?
forrás: Fisher-Price

még több
még több
még több
tovĂĄbb
tovĂĄbb
tovább

tovább