Az ultrahangot mi emberek nem érzékeljük, mivel ez egy mechanikai rezgés, amely 20kHz és 100 MHz közötti frekvencián mozog. Az ultrahang készülék hullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődve a képernyőn megjelenítik a képet, a mi esetünkben a kisbabáét.
Az ultrahangot mi emberek nem érzékeljük, mivel ez egy mechanikai rezgés, amely 20kHz és 100 MHz közötti frekvencián mozog. Viszonyításképp 20 Hz a legmélyebb, 20 000 Hz a legmagasabb hang, amit mi, emberek képesek vagyunk hallani. Ez azonban egyénenként eltérhet, és általánosságban elmondhatjuk, hogy a fiatalok, gyerekek jobban hallanak. Az ultrahangot használják fel a diagnosztikai célra készült ultrahang készülékek is, de ennek segítségével vizsgálják a tengerfeneket is. Az ultrahang készülék ilyenkor hullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődve a képernyőn megjelenítik a képet, a mi esetünkben a kisbabáét.
Hogyan zajlik az ultrahangos vizsgálat?
Az anyuka hasára úgynevezett kontakt zselét tesznek, amit azért használnak, hogy kiiktassa az ultrahang vizsgáló feje és a hasfal közötti levegőréteget, így biztosítja, hogy az ultrahang tökéletes képet adjon. Ezután a vizsgálófejet ráhelyezik a hasra, majd mozgatják, hogy minél tökéletesebb képet kapjanak a piciről. Az eljárás teljesen fájdalommentes, maximum az elején lehet egy kicsit kellemetlen, ahogyan a hideg zselé és a vizsgálófej hozzáér a pocakunkhoz.
2D- 3D -4D - mi a különbség?
Az ember bele is zavarodik ebbe a sok számba. Melyik a jó nekünk?
A 2D-s ultrahang a magzat testének egyetlen metszetét jeleníti meg. Ezt a módszert használják ma is, ma azonban már gyakoribb a 3D ultrahang, ami számítógép segítségével gyakorlatilag a 2D-s képet alakítja át 3D, térhatású fotóra.
A 4D ultrahang abban különbözik a 3D-től, hogy a negyedik dimenzió ebben az esetben az idő. Úgy kell elképzelnünk, mint egy filmet, amely valós időben mutatja a kisbabánkat, az ő mozgását. Ez úgy zajlik, hogy az ultrahang gép másodpercenként küld újabb képeket, amelyeket mi mozgóképként érzékelünk.